A szeptember igazi betakarítási hónapja a konyhakertnek. De még a díszkertnek is, hiszen az elvirágzott dísznövényekről is le kell vágni a hervadó virágokat. Már ha nem a vázában hervadtak el. Nálunk a virágoskert ugyanis virágzik, abban gyönyörködünk, s nem vágjuk le a szép, színes szirmokat. De maradjunk egyelőre még a konyhakertnél!

Aki még nem szedte fel a vöröshagymáját, ne késlekedjen vele tovább, mert a szeptemberi csapadékos napok esetén újra kihajt, s tárolásra alkalmatlan lesz. Ha már hagymáról esett szó, a fokhagymát se hagyjuk tovább a földben, de közeleg az ideje az őszi ültetésüknek is. Szeptember végén, október elején már duggathatjuk a fokhagymagerezdeket 3-5 cm mélyre, sortávolságnak pedig 30 cm-t, tőtávolságnak 10 cm-t javasolnak a kertészek. Ebből adódik, hogy 45-50 fokhagyma is felnevelhető egy négyzetméteren.

 

A gyökérzöldségek felszedésére is rákészülhetünk. Fajtától s vetésidőtől függően már szeptemberben megkezdhetjük a petrezselyem, sárgarépa, zeller, cékla és fekete retek felszedését, ami ugyan egészen november végéig is elhúzódhat. Arra azonban érdemes figyelni, hogy felszedésük előtt legalább két héttel szüntessük be az öntözésüket, illetve igyekezzünk kivárni ennyi csapadékmenetes napot, a jobb tárolhatóságuk érdekében.

Általában szeptemberre bepirosodik a fűszerpaprika is. Érdemes hát az „érett” piros paprikák leválogatását megkezdeni, a hozzáértő termesztők azonban a szebb szín és a jobb minőség céljából még akár egy hónapig is utóérlelik. Ezt mi is könnyen megtehetjük, ha a paprikát kocsányánál átszúrva felfűzzük, s a füzért száraz, szellős helyen fellógatjuk. Ilyen paprikafüzéreket látni a kalocsai, cecei gazdák házainak eresze alatt, akár azok díszeként is.

Az utóérlelésnek köszönhetően a színanyagok stabilizálódnak, így őrlés után s a tárolás során már nem vesztik el szép, mélyvörös színűket. És ami a legfontosabb: az így szárított termésen a penészgombák sem telepednek meg, aminek veszélyeiről a néhány éve importból polcokra került, ugyancsak szép színes paprikák minőségromlási bulvárbotrányairól olvashattunk.

Az idei indiánnyár szeptember első napjait is aranyló meleggel köszöntötte, ne késlekedjünk a paradicsom befőzésével sem. Szomszédasszonyomat ugyan paradicsomvész sürgette, s kármentő befőzésbe fogott. A paradicsom pedig igazi utóérésre képes. Még napra sem kell tenni, hogy körbepirosodjanak a bogyók. Aki azonban valódi paradicsomízre vágyik, jobb, ha a növényen várja be a termése teljes érését. Megjegyzem – mai szóhasználattal –, ezt ugyan „retro” paradicsomíznek minősítik a fiatalabb fogyasztók, akik már a kereskedők kedvére nemesített „pultálló” paradicsomfajtákon nőttek fel.

 

Sokszor látni a bogyókon zöld foltokat a kocsány körül. Ezt zöldtalpasságnak nevezik, ami általában tápanyag-ellátottsági problémára vezethető vissza, jóllehet egyes fajták még hajlamosak is rá. Ugyancsak tápanyaggond – konkrétan kalciumhiány – okozza a napégés néven ismert tünetet, amikor a bogyókon világos, fehér, később besüppedő, barnuló, elhalt foltok keletkeznek. Az igazi napégés tünetét azonban valóban a napsugárzás okozza. Ekkor a kezdetben fehér foltok pergamenszerűen beszáradnak. Az idei nyár pedig bővelkedett is olyan alkalmakban, hogy megismerjék a kertészkedők ezeket a tüneteket

Végül néhány tipp, mit vethetünk, ültethetünk a felszedett növényeink helyére.

Ilyenkor jön el az őszi fokhagyma ültetésének az ideje, a tormát is szeptemberben telepíthetjük, de a rebarbarát is legjobb ősszel telepíteni. Szeptemberben vethetjük még a sóskát, spenótot – kis szerencsével még az idén kóstolót is szedhetünk belőlük – és áttelelő salátát.

És ha már az ültetés is szóba került, érdemes újragondolni, hogy elférne-e még egy gyümölcsfa is a kertben. Az őshonos gyümölcsfák reneszánszát éljük, és a lerakatok is forgalmaznak néhányat közülük, nem érdemes késlekedni a tájékozódással gyümölcsfatémában sem.